Helyi nemzetiségek zenék és kultúrák bemutatkozása, népszerűsíte - Kásád
- Szakmai programhoz való kapcsolódás: Az esemény célja a helyi nemzetiségiek által képviselt zenék bemutatása.
2.) Napi program:
14:00 – 15:00 Sokác nemzetiségi kultúra és hagyományok bemutatása -
Előadó: Bosnyák Zoltán Lyubinkó
15:00 – 15:15 Szünet
15:15 – 16:15 Helyi tájház és a sokác népviselet bemutatása –
Előadó: Bosnyák Zoltán
16:15 – 17:15 Délszláv gasztronómia bemutatása, kóstolása, vacsora
17:15 – 19:15 Sokác Táncház
-Nagyon sajnálatos dologgal kell kezdenem a beszámolómat. Antalovics Istvánné lebetegedett, így nemcsak, hogy az előadást nem tudta megtartani, de az eseményen sem tudott részt venni. Hogy az ő előadásának órája ne legyen füstbe ment terv, felkértük Bosnyák Zoltán Lyubinkót, hogy segítsen ki minket és tartsa meg az előadás e részét is. Zoltán nagyon készséges volt és nem futamodott meg a feladat elől. Mivel ő helybéli és származása miatt is nagyon jól ismeri a sokác kultúrát, így 14:00-kor bele is vetette magát az első óra témájába, ami ugyebár a sokác nemzetiségi kultúra és hagyományok bemutatása volt. Zoltán elmondta, hogy kik is valójában a sokácok. A sokácok a horvát etnikum egyik kisebbségét képezik. Két nagyobb csoportjuk az ún. falusi, ill. mohácsi, Mohács környéki és a Dráva-menti sokácok.
Majd felvázolta a régi, e térségre jellemző horvát hagyományokat, nagy hangsúlyt fektetve a települési, kásádi tradicionális lakodalmasra. Ezen esemény a horvát népi hagyományokat és a hozzá kapcsolódó legfontosabb népszokásokat mutatja be.
Emellett beszélt még a délszláv eredetű sokácok faálarcos felvonulásairól, melyek szintén több száz évre nyúlnak vissza. A manapság már busójárás néven elterjedt farsangot záró eseményt, a sokácok Poklada 'átöltözés, átváltozás' néven említik. Amit nem tehetünk meg a saját személyünkben, azt megpróbáljuk egy szimbolikus alak szerepében. Mindenki jelmezt, álarcot ölt ilyenkor és teljes inkognitóban vonulhat végig az utcákon és vehet részt az esti bálon. Röviden szóba kerültek a régi disznótorok is. Miként kezdődött a nap, hogyan zajlott a vágás és az azt követő mulatozások.
-Ezután egy rövid szünet következett, mindenki kifújhatta magát, ihattak.
-15:20-kor Zoltán belekezdett a második előadásba. Itt elmondta, hogy a helyi tájházban milyen látnivalókat fedezhetnek fel az idelátogatók, hogy a kásádi tájház hűen mutatja be a Dráva-menti sokácok egykori lakáskultúráját, képet ad népművészetükről, de betekintést nyújt valamikori életmódjukba is.
A kásádi sokác tájház hosszanti elrendezésű, szalagház formájú. Falainak anyaga vályog, teteje nád. Az épület alapja a három osztatú lakótér: szabadkéményes konyha kemencével, lakószoba és kamra. A ház többi részét egy lakókamra, istálló és kocsiszín teszi ki. Az udvaron megtalálható a táj jellegzetes, lábon álló, fából ácsolt disznós ólja, a szintén fából ácsolt és festett gabonatároló, az ún. hombár, valamint egy gémeskút.
Az épület teljes berendezése is megtekinthető: lakószoba vetett ággyal, sarokpad, egyéb jellegzetes konyhai eszközökkel, kamra a helyileg készített tároló eszközökkel. Az épület további helyiségei is korhűen tükrözik az adott tájegység jellemzőit.
Ezután rátért a helyi népviseletre. A kásádi népviselet a kisebb, sajátos eltéréseket nem tekintve azonos volt azzal, amit ezen a vidéken a sokácok viseltek. A nők egyik leggyakrabban használt ruhadarabja az ingszoknya (rubina) volt. Ez egy házilag szőtt, fodros, vászonból készült ruhadarab volt, mely két részből állt: varrott ujjú ingből és a gyapjúból vagy vászonból készült szoknyából (suknja). Utóbbit egy kb. 10 cm széles övvel (pojas) szorították le. A szoknya elé kötényt (pregaca, pregacica) kötöttek. Az ing fölé mellényt (prosluk) is öltöttek. A nők kötött lábbelit (csosza) hordtak, mely színes és mintás volt, talpára pedig bőrt erősítettek.
A hajviselet szabályozott volt: a leányok 14 éves korig két fonatba rakták hajukat, melyet koszorú alakba kötöttek, a férjes asszonyok fejét főkötő (kapica) fedte, az idősebb asszonyok főkötője dísztelenebb és sötétebb tónusú volt. A ruhát gyöngysor, felfűzött ezüstpénzek, a gazdagabbaknál dukátok egészítették ki.
A férfi viselet a következő elemekből állt: több szélből varrt gatya, vászoning, férfi kötény és fekete kabát.
-A téma lezárása után ismét egy szünet következett
-16:15-kor, a szünetet követően minden résztvevő megkóstolhatta a tájjelegű ételeket, melyekről a következők hangzottak el:
Pljeskavica, a húsimádók délvidéki kedvence. Ez az étel a hamburgerhez hasonlítható, Balkánon szívesen készítik, persze kisebb-nagyobb változtatásokkal. Valamikor régen csak bárány-, illetve birkahúsból készült, de mivel ez elég karakteres, ma már mindenhol sertéssel és marhával keverik, ezek aránya és fűszerezése változhat. Az omlós és szaftos húspogácsák titka – a húsok aránya mellett –, hogy szódabikarbóna is kerül a darált húsmasszába, amivel összedolgozva legalább egy éjszakát érlelik a hűtőben, így a hús rostjai fellazulnak, és a parázs fölött gyorsan megsül úgy, hogy kívül finom füstös, belül pedig nagyon szaftos lesz. Vérbeli ragadozóknak való grillezett fogás, amit nem csak a déli szomszédainknál tett nyaralás során érdemes megkóstolni.
A pljeskavicát eszik sült krumplival és grillezett zöldségekkel is, de a legnépszerűbb zsemlébe, buciba, pitába téve, sült kápia paprikával, friss paradicsommal és lila hagymával. Mindehhez ajvár vagy úgynevezett urnebes jár szósz gyanánt, mindkettő isteni sült paprikás kence, de míg az ajvárnál a sült paprika sült padlizsánnal készül, addig az urnebes túróval – viszont mindkettő isteni finom.
A másik étel a cevapi. Ma a Balkán egyik emblematikus étele. A Cevapi-t, Cevapcici-t ugyanis szinte az összes nép, mely ott él, magáénak vallja. A Cevapi vagy Cevapcici egy formázott, apró, többnyire rúd alakú darált hús, melyet hol mustárral, hol ajvárral, hol tejföllel, joghurttal vagy éppen darált csípős paprikakrémmel kínálnak. Az igazi recept marha-, bárány- és sertéshús hármas keverékét írja, de Romániában (ahol már Mititei a neve) már csak sertés és marhahúst használnak, s újabban terjednek a szimplán egyféle húsból készülő receptek is.
A kóstolást követően feltálalták a vacsorát. A vegyes sültek (csirke comb és melle húsa) és rántott hús, francia saláta, burgonyasaláta között megtalálhatta mindenki a neki való finomságokat, amikkel jól lakhatott.
Sütemény is sorra került miután elfogytak a húsételek. A hölgyek külön tiszteletére hozták a franciakrémest. Az estebéd elfogyasztása után elpakoltuk a gasztro- asztalt, hogy több hely legyen a táncolás idejére.
-17:30-tól, amint mindenki jól bevacsorázott és a süteményét is elfogyasztotta megkezdődött a táncház. Nemzetiségi zenékre körtáncokat táncoltak. A horvát zene nagyon ritmusos. A délszlávoknál, különösen a horvátoknál és a szerbeknél nemzeti körtánc a KOLO, melyet zárt körben vagy nyitott láncban, kígyó- és csiga formában összefogódzva járnak. A Kolo tulajdonképpen a szerb és horvát lánctáncok általános gyűjtőneve is. A helyieknek ez a tudás már belülről fakad, így ők mutatták meg a lépéseket azoknak, akik még nem tudták. A kör balra haladt, először egyszerűbb, majd összetettebb lépésekkel. Gyakoriak voltak a tréfás bekiabálások, ujjongatások. A zene egyre gyorsabb lett, a végére a legnehezebb figurák következtek a táncban. A hangulat az egekbe szökött, a jókedv határtalan volt. A mulatozás addig tartott, amíg a lábuk bírta.
