Kapcsoltam program - Gordisa

A rendezvény célja, hogy felhívjuk a közösség figyelmét, ezen belül a fiatalabb generáció képviselői figyelmét a közösségi kohézió fontosságára, mivel az ő korosztályukban a leggyengébb az összetartó erő. A fiatalok közösségi kohéziójának megerősítése az egyik legfontosabb szempont a térség megtartó képességével kapcsolatosan. A programmal elő szeretnénk segíteni a kortárs közösségi kohézió erősödését, a fiatalabb korosztály esetében, amely közvetlenül hatással van korosztály egyes tagjainak szocializációjára és munkaerő-piaci pozíciójára.

A polgármesteri köszöntőt követően Márits-Kanyar Éva tanácsadó köszöntötte a résztvevőket, bemutatta Niedermüller Renátát diáktanácsadó és trénert, aki segítette az előadást. Ismertette, hogy a délután folyamán a helyi közösségi életben való részvétel fontosságáról lesz szó. Az előadás célja, hogy erősítse a helyi közösséget, a már meglévő cselekvő emberekhez újabb embereket, fiatalokat is bevonjon. További cél, hogy minél nagyobb számú, Gordisáért és a közösségért tenni képes és tenni akaró csoport alakuljon. A csoportos foglalkozás , együtt gondolkodás , beszélgetés a kapcsolatépítés első lépése, amely megalapozza a remélhetőleg sikeres közös munkát a továbbiakban.

Eközben Niedermüller Renáta megkérte a jelenlévőket, hogy válasszanak ki 2-3 képet az asztalról. Ezután következett a bemutatkozás. Megkérték a résztvevőket, hogy egy két mondatban indokolják meg, miért azokat a képeket választották. A képek segítettek az előadóknak abban, hogy megismerjék a résztvevőket, érdeklődési körét.

Márits-Kanyar Éva előadta, hogy a fiatalok s elsősorban a serdülőkorúak esetében mennyire fontos a kortárscsoport szerepe, illetve a sajátos szabadidő-eltöltés identitásmeghatározó szerepe. Egy 2012-es ifjúságkutatás eredményei alapján egy átlagos 15–29 éves fiatal hétköznap 3,5 óra, míg hétvégén 9 óra szabadidővel rendelkezik. Ezt főleg otthon töltik internetezéssel és tévénézéssel, illetve a barátokkal, barátoknál való „lógással”. A kutatásban részt vevő felnőtt szereplők ezt gyakran „problémaként” fogalmazták meg, miközben a tizenévesek lélektani fejlődésének egyik alapvető eleme a kortárscsoportokban megtapasztalt visszajelzés, reflexió, ami a külső szemlélő számára „semmittevés a haverokkal” jelenségben nyilvánul meg. A felnőtt lakosságot is alacsony civil aktivitás jellemzi. Probléma a fiatalok elvándorlása a településekről, továbbtanulás és a munkalehetőség hiánya is. A gimnázium és a szakiskola között van egyfajta szakadék; a szakiskolában általában hátrányosabb helyzetű fiatalok tanulnak. Az ifjúsági közösségek létrejöttének, létrehozásának elsődleges célja a tapasztalatszerzés. A fiataloknak meg kell élniük, hogy mit jelent döntést hozni, feladatot vállalni és feladatot megosztani, továbbá felelősséget vállalni munkájukért. Fő cél a közösségben való aktív részvétel tapasztalata, tanulás. Egy közösség kialakítása és fenntartása jelentős áldozatokat kíván a résztvevőktől. Pl: iskola utáni elfoglaltság, áldoznunk kell a szabadidőnkből, el kell fogadnunk a szabályokat, egy beszélgetésben nem lehet akármikor megszólalni, meg kell várni, amíg a másik elmondja véleményét, összeütközésbe kerülhetünk másokkal, a konfliktusok megélése negatív érzelmekkel jár együtt. A közösségben való részvételt fontos a társaság öröme, az élmények.

Márits-Kanyar Éva felhívta a figyelmet a felnőttek támogató szerepére a fiatalok világában. A felnőtt korosztály segítsége lehet egy önkormányzati épület használata, ahol a tizenévesek összegyűlhetnek, anyagi erőforrások, amit esetleg egy program megszervezésére fordíthatnak, vagy akár egy egyszerű szülői engedélyről, amelyre a tagoknak szüksége lehet ügyeik intézéséhez. Amikor elvárásokat fogalmazunk meg a tizenévesek viselkedésével kapcsolatban, fontos tisztában lenni azzal, hogy a környezetük meghatározó szerepet tölt be a viselkedésük, szemléletük formálásában. A felnőttek gyakran olyan elvárásokat fogalmaznak meg a tinédzserekkel kapcsolatban, amelyekben maguk sem jeleskednek: legyenek aktívak, kezdeményezők, vállaljanak felelősséget maguk és közösségük iránt. Megkérte a jelenlévő felnőtteket, hogy partnerként tekintsenek, a fiatalabb korosztályra mutassanak tiszteletet a fiatalok iránt. Fogadják el, hogy a fiataloknak egyenlő jogaik vannak a döntéshozatalban. Felolvasott néhány tanácsot a felnőttek részére: „ A fiatalok véleményével és javaslataival kapcsolatban légy nyitott és ne ítélkezz! Hozd a tudomásukra, hogy a részvételük fontos! Használd fel azt a tapasztalatot, amivel a tizenévesek rendelkeznek! A saját közösségeik igényeivel kapcsolatban van véleményük; támogatni kell őket abban, hogy ezt megosszák. Biztosítsd, hogy a fiatalok fontos feladatokhoz jussanak, ahogy azt is, hogy a projekt tervezésének kezdeti fázisától részt vehessenek a döntéshozatalban! Folyamatosan kérdezd a véleményüket! Légy őszinte a projektre vonatkozó elvárásaiddal kapcsolatban, miben szeretnéd, hogy részt vegyenek, milyen előnyöket remélsz a velük való munkától! Ne várj se többet, se kevesebbet a tizenévesektől, mint amit elvárnál egy másik felnőttől! Légy következetes, ne patronálj, működj együtt! Vond be a fiatalokat a csoportba és a közös erőfeszítésekbe! Olyan időpontokra és helyszínre szervezd a találkozókat, hogy részt tudjanak venni rajta! Ahogy mindenki mást, a fiatalokat is tájékoztasd a találkozókról és a tervekről. Kezeld individuumként a szereplőket; ne tégy úgy, mintha egy tinédzser véleménye azonos lenne a tinédzserek véleményével általában! (Ne általánosíts!) Tedd világossá, hogy te az ő véleményére vagy kíváncsi, és nem kell a többiek nevében beszélnie! Előre légy készen a segítségnyújtásra! Gondold végig, milyen támogatásra lehet szükség (anyagi, logisztikai, képzés, érzelmi stb.) fiatalok bevonása esetén, és ki lesz ezekért felelős! Tedd a munkát interaktívvá, szórakoztatóvá és értékessé! Ahogy a felnőttek, úgy a fiatalok is szívesebben maradnak olyan projektekben, ami érdekli őket, és amiben kiteljesedhetnek. Sok fiatal nincs hozzászokva és zavarban van a felnőttekkel való beszélgetéstől; néhányan úgy érzik, nincs mit hozzátenniük. Az ő bevonásuk időt és elköteleződést igényel; légy tudatában ennek, és próbáld a ,,félénkeket” is bevonni! Ne haladj túl gyorsan, ne felejtsd el, hogy a bizalom és az összhang kialakítása időt igényel, mert sok tizenéves bizonytalan a felnőttek szándékaival kapcsolatban! Fordíts időt a jó kapcsolat kialakítására, az elvárások kialakítását megelőzően! Ne felejtsd el, hogy ez a típusú munka gyakran új számukra, fordíts időt az okok tisztázására: mi miért történik. A felnőttek sürgetését a fiatalok a részvételükkel kapcsolatos érdektelenségként élhetik meg, tehát haladj lassan, és tisztázd a folyamatokat! Emlékezz, hogy van olyan pillanat, amikor azt kell mondaniuk, hogy NEM! Több, egymással versengő érdeklődés és felelősség van az életükben; a tanulás, a kapcsolataik a közösségeik fontosak, ahogy a szórakozás is. Időt és energiát kell fordítaniuk ezekre az érdeklődési területekre, felelősségi körökre is.”

Niedermüller Renáta tréner szerint a település egészét tekintve a fiatalok részvételét elősegíti, ha van a környezetükben egy, a részvételt támogató felnőtt, aki megteremti annak a lehetőségét, hogy saját ötleteiket megvitassák és megvalósítsák, aki bevonja a döntésekbe, a tervezésbe és a megvalósítás lebonyolításába is. Nagyban segíti a program sikerét, ha a fiatalok hasznos, érdekes tapasztalatokkal gazdagodnak, vagyis megjelenik az élmény alapú tanulás a közös munkában. Szerinte az ifjúsági közösségekben betöltött felnőtt szerep nem egyszerű, a „szülő helyett szülő”, nevelő, támogató felnőtt szerep más-más pozícióba helyezi a csoportban lévő fiatalokat, és más-más kompetenciák, készségek elsajátítását teszi lehetővé a közös munka.

Niedermüller Renáta egy Humán Bingó nevű játékkal folytatta az előadást. A papírlapra fel voltak sorolva különböző megállapítások, be kellett jelölni, amik igazak ránk. A válaszok alapján megismerhetjük a közösségben lévő embereket, érdeklődi körüket. (kérdések pl: Világgá ment gyerekkorában; két keresztneve van; van kutyája macskája; több, mint 10 unokatestvére van; van 5 évesnél fiatalabb gyereke; stb.

16 órai szünetben kávéval, ásványvízzel, üdítővel, pizzával kedveskedtünk a résztvevőknek.

16 óra 30 perckor elkezdődött a „Hogyan jön létre és formálódik a közösség Gordisán?” előadás. Márits-Kanyar Éva fontos feladatnak tartja a helyzetfeltárást: Milyen adottságokkal rendelkezik a település? (társadalmi, gazdasági, földrajzi, kulturális, történelmi sajátosságok vizsgálata).

Véleménye szerint a csoport vagy közösség fejlődését meghatározza a hatalmi viszonyoktól való függés, az egymástól, többi csoporttagtól való (érzelmi) függés, illetve a csoport vezetőjétől való függés jellege és mértéke. Érdemes megvizsgálni, hogy milyen is az adott településen a fiatalokról alkotott kép. Ha a felnőttek közül sokan nem hisznek a település jövőjében, az azt is jelenti, hogy a fiatalokban sem bíznak, rájuk sem építenek tudatosan a településen.

Niedermüller Renáta tréner kötetlen beszélgetéssel folytatta az előadást. Az alábbi kérdéseket tette fel a résztvevőknek: Mi a helyi tudás, ismeret, kép a„helyi ifjúságról”? Milyennek látják őket? A helyi fiatalok milyennek látják magukat? Történtek-e már kísérletek a közösséggé formálódásra? A beszélgetés során kiderült, hogy a felnőtt résztvevők hova sorolják a helyi fiatalokat: erő, energia szempontjából. Szerintük némaság, lustaság, érdektelenség jellemzi Gordisán a fiatalokat. A fiatalok is hasonlóképpen látták önmagukat.

Az előadás kétszituációs játékkal zárult. Niedermüller Renáta tréner megkérte a résztvevőket, hogy alakítsanak ki 3 csoportot. Az egyik játékban minden résztvevő felírja egy papírra, hogy mit vár a csoporttól/mitől tart a csoportban. Kialakításra kerül egy témák szerinti közös lista, amelyet a csoporttagok bemutatnak a többi csoportnak. A játék végén megfogalmazzuk az egész csoport közös várakozásait és félelmeit. A másik játékban barlangi mentés a fő cél. 6 önkéntes maradt benn egy barlangban. A feladat: milyen sorrendben szabadítják ki az önkénteseket, mik voltak a fő szempontok a sorrend kialakításában? A játék végén választ kaptunk arra, hogy mennyire egyeztek a csoport szempontjai az egyén szempontjaival, döntéshozatalra ösztönzi a résztvevőt illetve milyen magatartás alapján segítette illetve gátolta a döntés meghozatalában.

Az előadás 17 óra 30 perckor ért végett.